Vissza a kezdõlaphoz

Plébániánk

Története:

A gyóni katolikus egyházközség megalakulásának ideje 1915-re tehetõ. Ebben az évben adományozta az egyházközségnek Gróf Vay Péter püspök a jelenlegi plébánia épületét akkor még kocsma volt az ehhez tartozó telekkel. Valamint azt a beépítetlen területet, amelyen ma a templom áll. Az adományozás idején nevezte ki a váci püspök -1915.jan.14.- Fitz Istvánt helyi káplánnak, majd késõbb plébánoselõdnek.

A püspökség megbízottjaként a grófi ajándék átvétele nevéhez fűződik. Az egyházközség plébánosaként 1919. májusáig működik amikor is Ujhartyánba nyert plébánosi kinevezést. Itt élt élete végéig, s mint kanonok hunyt el.

Már Fitz plébános szolgálati ideje alatt felvetődött a templomépítés gondolata. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az a tény, hogy az akkor korabeli Vállalkozó Lapjában megjelent tervezet -1915.03.21.- Foerek Ernő

és Petrovácz Gyula budapesti építészek által készített tervezet, melynek alapján publikálták a templom megépítését, s annak kivitelezéséhez az anyagi alapok megteremtésére utaló gyüjtési felhívást .Megkezdődött az adománygyüjtés. A befolyt pénz banki letétbe került, de az az 1919-es események következtében részben ismeretlen okok, részben az infláció bekövetkeztével megsemmisült, elveszett. Ezen szomorú valóság eredménye: a templomépítés csak álom maradt. A megvalósulás csak jóval később következett be.

Mivel az egyházközségnek temploma nem volt, a híveknek a Sári templomba kellett járniuk szentmisére. Az idősek visszaemlékezése szerint nem kevés hívő tette meg ezt a 6-8 km-es utat. Ez az átjárás akkor szűnt meg, amikor a hadiárvaház – erről még szó lesz a későbbiekben – megnyitotta kapuit és lehetővé tette a területén létesült kápolna látogatását.

Fitz Istvánt egy volt tábori lelkész Sztankó Albert követte és egy évig volt az egyházközség szolgálatában. Őt Drexler Antal prépost, nyugalmazott plébános követte, s mindaddig ő látta el a plébánosi szolgálatot, amíg 1922. szeptemberében Durnyi Alajos Boldizsár nyugalmazott állami főgimnáziumi hittanár kápláni kinevezése meg nem történt. 1934-től tiszteletbeli plébános, 1935-től már mint kinevezett plébános végzi áldásos papi szolgálatát. Szolgálatának ideje alatt igen sokat tett az egyház felemelkedéséért. Megalapozta és erőssé tette a hitéletet. Erős kézzel hárította el az egyházközséget ért külső támadásokat, melyeket főként vallásfelekezeti ellentétek okoztak. Felújult a templomépítés gondolata, a kivitelezéshez szükséges lépéseket megtette. Az építés Bánszky Mihály építészmester – aki Petrovácz Gyula tanítványa volt – terve alapján, majd kivitelezésében vette kezdetét. A folyamatos építést nehezítette a szükséges anyagiak hiánya, olykor kevés volt, annak ellenére, hogy a hívek egy emberként támogatták az építkezést. Az egyháztanács téglajegyek kiadásával is megpróbálta gyorsítani az építkezést, de ez nem hozta meg a várt eredményt. Jelentős összegű támogatással segítette az építkezést a Lindmajer, Kotzó, Olgyay, Pataki, Ezredes, stb… család és sok névtelen adakozó is. Kellő anyagi alap hiánya késleltette pl. a toronyépítést is, mely az összes bekerülési költségen felül külön 15580 P. 60 fillér kiadást jelentett. Bánszky úr megértő beleegyezésével nem állt le az építkezés, mert hozzájárult az összeg négy egyenlő részletben történő kiegyenlítéséhez. A templom berendezése szintén közadakozásból valósult meg túlnyomó részben. A padok jelentős része úgy készült el, hogy egyes padsorok elkészítését családok finanszírozták, s ennek fejében névleges tulajdonossái váltak. Ennek előnye abban mutatkozott meg, hogy a névleges tulajdonosnak biztosítva volt mindenkori egyházi rendezvény alkalmával az ülőhely. A padok elkészítése Dormány Balázs, a szószéké Molitor József asztalosmesterek nevéhez fűződik. A főoltár márványból lett volna. Mivel ezt anyagiakkal nem sikerült biztosítani, így az egyszerű falazótéglából készült el. Tervezve volt egy kisebb méretű orgona beépítése, de nem valósulhatott meg, habár annak helye még ma is megtalálható sajnos orgona nélkül. Durnyi plébános úr munkáját Pálos Pál adminisztrátor segíti 1936. júniusától 1938. márciusáig. Ettől az időponttól Békési Illés plébánoshelyettes segédkezik 1939. júliusáig.

Durnyi Alajos az egyházközség első kinevezett plébánosa 1939. április 15-én hunyt el. Hamvait a templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Az egyházközség vezetője 1939. júliusától Morvay János adminisztrátor. Őt Horváth József követte 1941. novemberéig ugyanilyen beosztásban. A templomépítést, annak folyamatosságát az egyház vezetői mindenben a legmesszebbmenőkig támogatták, abban aktívan részt vettek. A harangok is megérkeztek a Lindmajer család adományaként. Nevük örök mementóként bevésettetett a harangokba. A templomot 1934-ben a megyéspüspök úr szentelte fel fényes papi segédlettel, s Szent Péter templomként került egyházi kezelésbe. Búcsúját Péter Pál napján tartja az egyház.

1941. novemberében Ébert Zoltán nyer kinevezést, s mint adminisztrátor végzi papi szolgálatát 1942. májusáig. Szolgálatának ideje alatt sokat tett a templomért. Igazi közéleti ember volt, erős kapcsolatot épített ki híveivel, amiért is nagyon megszerették, s így lett Ő a hívek „Culi bácsija”. Szomorú szívvel búcsúztak tőle hívei, amikor Felsődabasra nevezték ki plébánosnak.

Az egyházközség ismételten adminisztrátort kapott Tóth István személyében. Nem sokkal állomáshelyének elfoglalása után – 1942. június – megkapta plébánosi kinevezését. Igazi közéleti személyiség volt. Hívei igen hamar megszerették és szívükbe zárták, amit közvetlensége, a hívekkel való szoros kapcsolata eredményezett. Eredménnyel fogta össze úgy az idős korosztálybelieket, mind a fiatalságot, habár ez az akkori háborús időkben nem kis feladat volt. A nehézségek egyre szaporodtak, s a szovjetek bevonulásával ez megsokszorozódott. Nagyon sokan elmenekültek a községből, többek között az evangélikus és református lelkész is jogosan, mert féltették családjukat. Tóth plébános úr egyedül maradt, mint lelkipásztor Erzsike néni testvérével – házvezetőnője- és híveivel. Ő nem hagyta el a gondjaira bízott nyájat. A szovjet csapatok bevonulása után igen nehéz napokat élt át Tóth atya testvérével együtt. Közvetlenül a szovjetek bevonulásának estéjén alaposan megverték őt a katonák, csupán azért mert pap volt. Sajnálatos, hogy bántalmazása nem csak ekkor, hanem sorozatban többször is megismétlődött, pedig Ő senkit nem bántott. Mivel egyedül volt a községben mint lelkipásztor igyekezett a lakosságot – felekezeti különbség nélkül – összefogni, a hitéletet fenntartani. Az elesetteket messzemenően lelkileg támogatta és erősítette, az elhunytakat méltó módon eltemette és megadta részükre a végső tiszteletet. Volt eset, amikor élete kockáztatásával végezte a temetési szertartást. Az akkori pártvezetőnek tudomása volt arról, hogy Tóth plébános méltóképpen, hősi halottnak kijáró tisztelettel temette el azt a német pilótát, aki itt Gyónon halt hősi halált, amikor légiharcban megsérült gépével lezuhant. Ezen cselekedete nem tetszett az akkori „uraknak”, s e miatt sok zaklatásnak volt kitéve. Nem egyszer súlyosan bántalmazták e nagy „bűne” miatt, próbálták hitétől eltántorítani, hivatásának megtagadására bírni. Mindhiába volt próbálkozásuk, Tóth atya tántoríthatatlan volt, inkább a megaláztatást, meghurcolást és megkínzattatást vállalta. Ezen helytállását látva még jobban megszerették Őt hívei és a lakosság. Mikor papi hivatása másik állomáshelyére parancsolta az egész lakosság szomorú szívvel vett Tőle búcsút, de az Ő szemei sem maradtak szárazon.

Tóth atyát Kozár Gyula adminisztrátor követte 1945. augusztusától. Közben négy hónapon keresztül Novák József lelkész látja el a papi szolgálatot, majd Kozár atya folytatja azt 1950-től, már mint kinevezett plébános. Huzamos időn keresztül Perjés Pál helyettes adminisztrátor segíti Kozár atya munkáját.

Az egyház a fénykorát Kozár Gyula szolgálatának ideje alatt éri el. Szorosan nevéhez fűződik, tevékenységéhez tartozik a KALOT, majd a KALÁSZ ifjúsági szervezetek létrehozása és működtetése. Minkét szervezet irányítását maga végzi, habár a leányszervezet vezetésében segítségére van Kóczián Emília és Tóth Irma tanárnő. A mozgalom megindításával és összefogásával megteremtette a hitben, hazaszeretetben egységes fiatalságot. Ez erős hatással bírt az egyház tagjaira, de a község lakosságára is. A fiatalság azt megismerve, hogy összefogással igen sokat kap lelkileg, emberileg és szellemileg, szívvel, lélekkel, egy emberként állt Kozár Plébános úr mellett, s minden lehetőt megtett a mozgalom sikeréért. E szilárddá vált mozgalom lényegesen befolyásolta az egyházközség életét, a vallási élet felemelkedését, de hatással volt az egész község közösségi életére is. A szervezetekben megalakult a színjátszó csoport, amely igen rövid időn belül népszerűvé lett nemcsak az egyházközségen belül, hanem a környező községekben is. A színjátszók sikert-sikerre halmoztak bármerre is jártak, sőt a vallási előadásokon keresztül erősítették a hitéletet is. Az ifjúsági mozgalom legjelentősebb megmozdulása az 1946-os Péter Pál napi legénynap megtartása volt, amely a gyóni vásártéren került megrendezésre a környező falvak fiatalságának bevonásával. A legénynapon több ezren vettek részt úgy fiatalok, mind idősebb korosztályúak is. A legénynapon Péter József püspök úr is részt vett, akit id. Bábel Balázs fogadott, mint az ifjúság megbízottja. Az ünnepségen a KALOT központ is képviseltette magát.

Visszatérve a színjátszó csoport tevékenységéhez, tény volt a sorozatos siker. Csupán egy olyan eset volt, amikor a színjátszóknak kellett meghátrálniuk. Ennek előzménye az volt, hogy a járás vezetősége nem jó szemmel nézte az egyházi tevékenységet, s politikai tevékenységet sohasem folytató színjátszást. Mindazt az eredményt nem tudták elérni, amit ez a kis egyházi szervezet magáénak tudott és elért. A színjátszók Hernádra mentek a „Plébános titka” című színmű előadására. A község látszólag kihalt volt, a csoportot senki sem fogadta. Feltűnt a nagy csend, de azért a csoport elment az előadás színhelyére. Ott a jóakaratú ottani rendezők bizalmasan közölték, hogy jobb lesz, ha a csoport azonnal visszafordul és távozik, mert ellenintézkedések történtek az előadás bojkottjára, s félő hogy esetleg még tettlegességre is sor kerülhet. E jóakaratú figyelmeztetést tudomásul véve a csoport visszavonult. Ezt látva a bojkottálók rázendítettek ordító fúvószenére, de tettlegességre nem került sor, de még annak kísérletére sem. Mint s későbbiek folyamán kiderült, ingyenbált rendeztek az előadás megbuktatása érdekében. Nem riadtak meg attól sem, hogy megfenyegették azokat, akik belépőjegyet akartak elővételben venni az előadásra.

A KALOT 10 éves budapesti nagytalálkozóján 1946. június 10-én a gyóni szervezet 20 fővel képviseltette magát. A nagytalálkozó fenségesen szép ünnepség volt, s az egy életre szóló emléket adott a résztvevők számára. Nagyon szomorú, hogy az ünnepséget követően rövidesen feloszlatta az állam ezt a vallási szervezetet is.

A helyi és járási politikai szervek nem vették jó néven Kozár atya tevékenységét, az egyházon belül elért sikereket, a hitélet megerősödését és megszilárdulását. Mindent megtettek annak megakadályozására, továbbfejlődésének megállítására. A határtalan félelmük ellensúlyozása érdekében több személyt is megfigyelés alá vontak élükön Kozár atyával. Kozár atyát nagyon megviselte az őt ért jogtalan és indokolatlan támadások sorozata. Nem félelmében, hanem saját megnyugvása érdekében kérte másik egyházközségbe történő áthelyezését. Kérése meghallgatást nyert, de az őt megfigyelők új állomáshelyén is tovább folytatták megfigyelését. Nagy fájdalmat okozott neki, hogy azt az eredményes munkát, amit végzett el kellett hagynia. Benne tovább élt a gyóni egyházközséghez fűződő szeretete, az egyházközség híveinek szeretete is tovább övezte őt, ami meglátszott akkor, amikor egy alkalommal visszajött a Péter Pál napi búcsú ünnepi szónokaként. A templom zsúfolásig megtelt, s tömegesen látogatták meg Őt a plébánián.

A Püspök úr Kozár atya utódjaként Keresztes Pál atyát nevezte ki plébánosnak 1950. novemberétől. Keresztes atya hitéletben és lelkiekben gazdag egyházközséget vett át. Igyekezett mindent megtenni az uralmon lévők tiltása ellenére is, hogy Kozár paptestvére munkáját tovább vigye, fejlessze és megóvja. Ezeket csak részben tudta biztosítani, mivel az elvtársaknak nagyon nem tetszett, hogy egy másik pap is hasonló úton kíván haladni, mint elődje. Módszerétől nem tudták eltántorítani. A hívei hamar megszerették és szívükbe zárták. Rendíthetetlen hittel és akarattal végezte hitéleti tevékenységét, a templom felvirágoztatását. Elsődleges célul tűzte ki a tégla oltár átépítését márvány oltárrá. A meglévő anyagiak a költséget nem fedezték, ami nagyon elkeserítette. E sikertelen próbálkozásnak hangot is adott, amikor Gyónon tartotta aranymiséjét, mely alkalommal a templomunk zsúfolásig megtelet.

Hitéleti tevékenységének folyamatosságát megzavarták az ’56-os események. Annak ellenére, hogy politikával nem foglalkozott, a helyi hatalmasságok ellenforradalmi tevékenységgel meggyanúsították, sőt vádolták, s személyét nem kívánatosnak nyilvánították. Ezen mondvacsinált vádaskodások alapján a nagy „begyűjtés” idején – amikor számtalan ártatlan gyóni embert is begyűjtöttek – Őt is elhurcolták egy hajnali napon a karhatalmista, pufajkás bitagok. Mikor a sok ártatlanul összeszedett emberek közé feltuszkolták a teherautóra, megverték, többször úgy arcul ütötték, hogy szemüvege is leesett. Mivel Ő anélkül nem látott, sorstársai keresték meg. A teherautó a dabasi rendőrség istállójába szállította a szerencsétlen embereket ahol a magukból kivetkőzött pufajkás karhatalmisták és az ott lévő ÉVH-s pribékek éjjel-nappal ütötték, verték őket. Itt találkozott Ébert Zoltán paptestvérével, akit már akkor halálra vertek. Dabas után az Aradi utcai megyei kapitányság következett nem egy esetben is, ahol válogatott kínzásokon ment keresztül. csupán pap volta miatt. Bíróság közelében sem volt, vádat nem emeltek ellene, de verésben bőven volt része, holott ártatlan volt. A pribékjeinek az a próbálkozása, hogy megrendítsék hitében, papi mivoltában nem járt sikerrel. Nem tört meg, de idegei felmondták a szolgálatot és hosszabb időre kórházi kezelésre szorult. Saját kérésére a Püspök úr 1957. márciusától Farmosra helyezte. Itt sem hagyták nyugodtan, huzamos időn keresztül állt megfigyelés alatt. Gyóni egyházközségből fájó szívvel távozott. Aranymiséjét követően nem hosszú idő múlva elhunyt. Ceglédi temetésén sok volt gyóni híve is elkísérte utolsó útjára.

Keresztes atya mellett szolgáltak 1953 szeptemberéig Perjés Pál, majd Szedő Dénes és Szedő Mihály segédlelkészek is 1957. márciusáig.

1957. márciusától Gyegyinszky Ferenc nyug. lelkész látja el a papi szolgálatot, majd júniustól Fekete András a kinevezett adminisztrátor és 1970-től plébános. A megelőző idők eseményei nagyon megnehezítették munkáját. Csendes, halk, nyugodt természetű ember volt, aki minden tettével az egyházközség javát szolgálta, mégis szálka volt az itteni vezetők szemében. A templom építésében sokat vállalt magára, de az anyagiak hiánya sokban gátolták elgondolásait.

Fekete atyától 1970. júliusától Nagy Béla veszi át az egyház vezetését, mint kinevezett plébános. Szolgálatát 1974. februárjáig látja el. A Nehéz anyagi körülmények az Ő munkáját is nagyban befolyásolja. Hiába teszi magáévá Keresztes atya gondolatát az oltár átépítésével kapcsolatban, azt nem tudja megvalósítani. Az anyagi lehetőségekhez igazodva tataroztatja a plébánia épületét. Hívek szeretete kíséri új állomáshelyére.

1974. márciusától 1975. februárjáig Radnai Pál kinevezett plébános vezeti az egyházközséget. Őt követi Orlovszky Endre kinevezett adminisztrátor, majd később plébános. Mindkettőjük fő tevékenysége a hitélet megerősítésében domborodik ki. Orlovszky atya közreműködésével Nemes György Kanadában élő volt honfitársunk segítségével a templom szentélyének két hagyományos ablakát Nemes úr mozaikablakok beállításával változtatja meg. Az adományozó szülei emlékére, kik a templom kriptájában alusszák örök álmukat, adományozta az ablakokat. Orlovszky atyának még voltak elgondolásai, de megvalósításában hirtelen halála megakadályozta. Gödöllőn a Máriabesnyő-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Utolsó útjára sok gyóni híve is elkísérte.

1986. szeptemberétől Szikszay Sándor a kinevezett plébános. Nagyon magába zárkózott ember volt. Cselekedetei nem minden esetben találkoztak megbízói elgondolásával, amiért néhányan nehezteltek rá. Nevéhez fűződik az új miserendnek megfelelő szembe oltár elkészíttetése. Az új oltár együttes kifogástalanul beilleszkedik a kialakult templombelsőhöz, szentélyhez. Betegsége miatt kérte nyugállományba helyezését. Felmentését 1990 augusztusában kapta meg.

1990. szeptemberétől Bisztrai László a kinevezett plébános. Élete folyamán igen sok megpróbáltatáson ment keresztül. Ezek között a legnehezebb volt az, amikor teljesen ártatlanul 8 év és 4 hónapi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték, mint a törvényes rend elleni fegyveres összeesküvés résztvevőjét. Büntetésének több mint egyharmadát a Váci fegyintézetben töltötte le, ahonnét 1956-banamnesztiával szabadult. Börtönévei alatt számtalanszor megalázták, gúnyolták, s nem egyszer próbálkoztak papi hivatásától eltántorítani. Jellegzetes volt pribékjeinek az a próbálkozása, amikor is megkérdezték tőle, hogy akar e szabadulni. Válasza az volt: ki ne szeretne. Erre közölték vele, hogy annak nincs akadálya, de be kell lépnie a békepapok táborába. Erre Bisztrai atya válasza az volt: akkor inkább maradok! Megpróbálták megtörni azzal is, hogy földalatti magáncellába zárták rövidebb, hosszabb időre. Bármivel is próbálkoztak kínzói, minden kísérletük megbukott, mert rendíthetetlen akaratát, hitét, papi esküjét megtörni nem tudták. Győzedelmesen és felemelt fővel távozott a börtönből.
Szolgálatának megkezdése után nyomban nekikezdett a rámaradt feladatok végrehajtásához. Célul tűzte ki, de meg is valósította az egyháztanács tagjainak megfiatalítását és ezen keresztül is megerősítését. Rendíthetetlen hittel és akaraterővel fogott neki a nehéz feladatok megvalósításához. Stabilizálta az egyházközség anyagi helyzetét. Elsődleges célul tűzte maga elé a templom rendbehozását, megszépítését, felújítását. Nevéhez, munkájához fűződik a templom tetőszerkezetének és csatorna rendszerének kijavítása, a templom teljes körű festése, a szentély ablakainak kivételével a többi hagyományos ablak mozaik ablakká való kicseréltetése, a torony kupolájának újra burkolása, ablakainak kicserélése. Megoldotta az új hordozható orgona beszerzését, majd működtetését. Akaratát minden erőszak nélkül el tudta fogadtatni az egyháztanács tagjaival. Azt is elérte törhetetlen akarat erejével, hogy Kozár atya által megalapozott egyház fénykorát nem csak biztosította, hanem túl is haladta. Mindezen tettek fényesen igazolják fiatalokat is megszégyenítő akarat erejét, kitartását, mozgékonyságát. Célravezető munkájával elérte híveinek nagyrabecsülését, szeretetét, akik mindent megtesznek érte és segítik őt. Emberséges magatartása, emberszeretete határtalan. A „nyomorultak” című regény abbéjához hasonlítható lelkületű. Ezt igazolja az, hogy amikor betörtek hozzá és házvezetőnőjével együtt össze-vissza verték őket, támadójukat nem jelentette fel. Felgyógyulása után megkérdezték tőle, hogy miért nem tett feljelentést a tettesek ellen, szerény válasza az volt: akik ezt tették, nem tudták mit cselekszenek, majd a jó Isten ítélőszéke előtt fognak felelni tettükért.
Nem kis része volt az iskola épületegyüttesének értékesítésében, s ezen keresztül a 60 fős befogadóképességű oktatóterem megépítésében. Igen jó és tartós kapcsolatot alakított ki Nemes György úrral, aki az egyházközség örökös támogatója lett. Ugyanis Nemes úr a bankbetéteinek éves mindenkori kamatát az egyházközség javára utalja át, ami rendszeres és komoly összeget jelent az egyházközségnek.
Bisztrai atya 1993. június 26-dikán tartotta aranymiséjét, amelyen templomunk zsúfolásig megtelt nem csak a helyi hívekkel, hanem más községekből is idezarándokolt hívekkel. E kiemelkedő ünnepség szentmiséjét több lelkipásztor segédletével végezte Bisztrai atya. Csodálatos és fennséges ünnepségen ifj. Bábel Balázs akkor még budapesti papnevelde lelki vezetője volt is képviseltette magát. A fényes papi évfordulón köszöntötték Bisztrai atyát paptestvérei, a helyi felekezetek megbízottai,. Az egyházközség nevében id. Bábel Balázs mondta el köszöntőjét. A szentmise után bensőséges ünneplés mellett történt meg a vendégek, résztvevők fogadása.
Bisztrai atya a Bisztrai atya a gyóni egyházközség vezetése mellett ellátta a dabas-szőlősi egyházközség szolgálatát is. (megjegyzés: ez a cikk 2000.ben íródott) Napjainkban már az újonnan felépített kápolnában tartja a szentmiséket Bisztrai atya, kinek nem kis része van abban, hogy a kápolna felépült ebben a kis létszámú egyházközségben.
A mindenkori papi vezetést az egyháztanács tagjai és világi elnökei egymást kiegészítve végezték és végzik hitéleti és világi tevékenységüket. Az egyházközség világi elnökei voltak: dr. Olgyay Molnár Pál, id. Czagányi József majd elhalálozása után a templomgondnoki teendők mellett id. Bábel Balázs. Jelenleg Jarábik János a világi Elnök.

Az egyházközségnek a világháborút megelőzően és még azt követően egy rövid ideig, azaz az államosításig, egy kéttantermes iskola, két szobás konfortos kántortanitói lakással a hozzá tartozó konyhakerttel is rendelkezett. Mindez az államosítás bekövetkeztekor állami tulajdonba került és ezzel egy időben megindult az épületegyüttes állagának romlása is. Az állagromlást nem állította meg az, hogy szövetkezeti használatba került, sőt állaga még romlott. Teljesen tönkretett állapotban –jóformán csak a falai álltak – kapta azt vissza az egyház. Anyagi okok miatt felújításra még csak gondolni sem lehetett. Az egyházi főhatóság engedélyével az értékesítésre került és helyette a már említett oktatóházat építette fel a vevő.

Egyházközségi alkalmazásban voltak a következő tanítók: Frömmel Erzsébet, Zenovitz H. Jánosné, ifj. Wardmann Vilmos, Szentgyörgyi Sándor kántortanító, Murányi Imre, Bánhidi Kornél és Kornélné, dr. Borsitzky Istvánné.

Gróf Vay Péter nem csak a plébániára és templomépítésre adományozott ingatlant. Megalapítója volt az egyházközségen belül az első országos hadiárvaháznak is. Ennek működéséhez épület együttest és építési telket adományozott. A leány hadiárvaház ügyvitelét, kezelését a karmelita apácarend látta el. A leány hadiárvaház felavatásán maga az adományozó, de maga Ferencz József császári és királyi felség is jelen volt. Az adományként kapott épület együttes egyik szárnyrészét kápolnává építették a szerzetesrend tagjai és a bennlakó hadiárvák részére. A kápolnát a szerzetesrend engedélyével az egyházközség hívei is látogathatták, így a hívők a Sári templomba történő átjárása is megszűnt. A szerzetesrendek – így a karmelita rend is – feloszlatása után a hadiárvaházból szociális otthon lett. Ebbe az otthonba nyertek elhelyezést a más rendi otthonok idős beteg nővérei. A hitéletet Bárdos Lénárd jezsuita atya látta el. Erre Ő kapott külön állami engedélyt úgy, hogy 4 órát hitéleti, 4 órát fizikai tevékenységgel kellett neki tölteni. Az államosítással a hadiárvaház megszűnt. A bennlakó hadiárvákat szélnek eresztették, a rend apácáit megkülönböztetett kegyetlenséggel egy éjszaka leple alatt mindenüktől megfosztva, teherautókra felpakolva a „bátor” ÁVH-s pribékek ismeretlen helyre szállították. A kápolna az államosítást követően még egy rövid ideig működött, de aztán egy szigorú rendeletre meg kellett szüntetni. Sokak bánatára, kevesek örömére a kápolnát úgy szétverték, hogy csak a csupasz falak maradtak meg. A kápolna berendezését, kegytárgyainak egy részét csak nehézségek árán sikerült megmenteni. A rendszerváltozást követően az egyház visszakapta a teljes épületegyüttest, s jelenleg a Római Katolikus Egyház Szeretetszolgálat Ökumenikus Otthonaként működik.

A gyóni egyházközségből indult papi hivatásának útjára ifj. Bábel Balázs. Több egyházközségben végzett kápláni szolgálatot. 1980-tól a Hittudományi Intézet rektora. 1999. február 25-dikén nevezte ki Őt II. János Pál szentatya a kalocsa-kecskeméti egyházmegye érsekévé. Püspökké szentelése, beiktatása fényes papi közreműködéssel 1999. április 10-dikén volt a szentatya személyes megbízottjának részvétele mellett. E felemelő szertartáson számos hívő is jelen volt.